Szokványos reggel

A nap csak nemrég kúszott fel az égre, ő pedig munkába igyekezett. A léptei halkan koppantak a járdán... Az út másik oldalán egy férfi az autója körül matatott. Látásból jól ismerte már, hiszen nap mint nap találkoztak. (Ugyanúgy, mint annak idején azzal a nővel... Már három éve. Istenem, hogy telik az idő!) A férfi rövid ujjú ingben volt, amit furcsállott, mert egyáltalán nem volt meleg. Csak egy pillantást vetett rá, és közben azon gondolkodott, hogy milyen ember lehet, hogyan él? Vajon olyan gondoskodó, mint amilyennek ő ebből az egyszerű gesztusból megítéli? Szinte naponta látta, ahogy a feleségének készíti elő az autót. Télen letisztogatta az ablakokat, begyújtotta a motort...  Számára kedves gesztusnak tűnt, ugyanakkor kíváncsi lett volna, hogy a feleség annak találja-e?

Sylwia Bugle: lovely rainy morning

Szemben egy cigány asszony  épp a szemétben guberált. Szerdánként szokta őt látni, ahogy szekérkéjével gyűjti be "kincseit". A szekérkén már volt néhány szatyor, az egyikből egy csizma szára kandikált ki, míg egy másik felborult és tartalma a szekérkébe ömlött Leginkább moslékra emlékeztetett, talán a disznóknak gyűjti, gondolta, gondolni sem akart arra, hogy esetleg emberi fogyasztásra szánja. Az asszony középkorú lehetett, de sokkal idősebbnek látszott. Most épp egy ételmaradékkal teli zacskóban matatott, a kezei gusztustalanul koszosak voltak, de hát milyenek is lehettek volna?! Megvetően és ugyanakkor sajnálkozva nézett rá. Ilyenkor, szerda reggelenként az utcát ellepték a guberáló, a lakók  mérgére. Egy egy-egy idősebb nyugdíjas rendesen őrizte a szemetesét, hogy ne szórják ki a tartalmát az útra. Érthető módon senki sem takarít szívesen a guberálók után. A kiszórt, zsíros ételmaradék felkenődik a járdára, és legalább egy hétig letisztíthatatlanul ott is marad.

Azon gondolkodott, hogy vajon mi fontosabb?!. A tiszta járda, vagy ezek az emberek? Nem tudott teljesen azonosulni velük, mert előítéletei rögtön bekapcsoltak és újabb és újabb gondolatokat hoztak. Próbálta fogasra akasztani őket és egyszerűen csak az embert látni. Még az is eszébe jutott, hogy pénzt ad az asszonynak, de aztán mégsem tette.

Csak elment mellette, ahogy az emberek többsége menne. Sajnálkozva és ítélkezve, megértéssel és ugyanakkor meg nem értve.

A rádióban egy ismert dallam szólalt meg... A léptei ruganyosabbá váltak, kicsit meg is szaporázta őket... Késésben volt, mint mindig. Gondolatai a munkájára terelődtek, hogy aznap milyen feladatai vannak. Közeledett az a munkahelyéhez. Még tett egy kerülőt, hogy  napi kiflijét beszerezze. Finom, ropogós kifli, mennyivel kevesebb is lenne a világ nélküle :)

Ott állt az épület előtt. Néhány ismerősnek köszönt és indult fel a lépcsőn.

"Kezdődjék egy új nap", gondolta és benyitott az irodába.