Pillanatok az örökkévalóságban

Kamarás Kata: Falusi család vannak vidékek ahol a szerelem akár a harmat az árnyékos helyen tavasztól őszig őrizgeti magát szerény hasonlat de illik rám s terád félszeg is mint az iménti asszonánc de időt-jelző mint arcunkon a ránc vannak vidékek ahová nehezen vagy el sem ér a környezetvédelem kimossák sóid kasza is fenyeget csupán a harmat táplálja gyökered tisztások széle északos vízmosás ha annak vennéd hát legyen vallomás vannak vidékek ahol csak úgy lehet megmaradnunk ha kezemben a kezed és a viseltes szónak is hamva van ha félárnyékban s ha nem is boldogan száríthat szél és süthet hevet a nap míg a harmatból egy csöppnyi megmara d

Különleges eseménynek adott tegnap helyett a sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Templom. Már fél órával kezdés előtt alig lehetett ülőhelyhez jutni. Kicsik és nagyok lélegzet-visszafojtva várták a 82 éves Sanyi bácsit, aki korát meghazudtoló külsővel és energiával  szavalta verseit és mesélt életének pár emlékezetes eseményéről. Bevallom  nálam valószínűleg sokkal türelmesebben hallgatta a verseit szavaló gyermekeket, akik számára biztosan feledhetetlen élményt jelentett, hogy a szerző jelenlétében csillogtatták meg "tehetségüket". Számomra is feledhetetlen volt a találkozás, bár az elején nem keveset mérgelődtem a tömeg és a nem túl szerencsés helyünk miatt. Az író-olvasó találkozók lényege a személyes találkozás élménye, ez azonban most a tömeg miatt csak részben valósulhatott csak meg.   Közben azon gondolkoztam, hogy vajon hány ember a jelenlévők közül ismeri, szereti verseit? Vajon hányan olvassák rendszeresen? És vajon hányan érkeztek, mint valami cirk...

vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül    Ez egy nagyon régi kedvenc, mély mondanivalóval.

Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. Ez az én egyik kedvenc versem. Szerintem gyönyörű. Amúgy hétvégén lehetőségem lesz  találkozni a szerzőjével is, hiszen szombaton itt Sepsiszentgyörgyön üdvözölhetjük a kedves "Sanyi bácsit". Kihagyhatatlan alkalom.