Pillanatok az örökkévalóságban

Ahogy lépett, magas térdemeléssel, egyre közelebb került  ahhoz amiért jött. A patak közepén egy megfeketedett kád ücsörgött szájával felfelé bámulta a napot. Jó pár napja köszöngetett már így vízzel félig telve, várva a kellő alkalomra. Szüret idejére készíti a gazda, naponta locsolja, hogy majd  a ledarált szőlő levét felfogja benne. A szüret éppen úgy zajlott, mint régen. Az asszony előző nap kenyeret, kalácsot sütött, töltött-káposztát készített. A szüret reggelén összegyűlt a rokonság... Az asszonyok és a gyerekek szedték a fürtöket, a férfiak cipelték a szőlővel megtelt vedreket. Felváltva népdalokat énekeltek, néha mindannyian bekapcsolódva az éneklésbe.  Délben szalonnát sütöttek, kalácsot ettek és ha a gazda ügyes volt, akkor tavalyi bort is ihattak mellé. Este nagy asztal mellé ülve fogyasztották el a töltött-káposztát és kóstolták meg a ledarált szőlő levét. Az öreg hitt abban, hogy a bor mindig megőrzött valamit készítője lelkéből. Minden tőkét ismert, m...

Leonardo da Vinci: Ülő öregember Az öreg felállt, megpróbált kinyújtózni, de görnyedt háta nehezen engedett. Feleségére nézett, nem köszönte meg az ételt, csak szemével jelezte, hogy még mindig hálás az asszonynak, amiért az végzi szokásos, napi dolgát. Sok ideje éltek így együtt, nem számolgatták az éveket. Emlékszik, amikor először megpillantotta a lányt, valami furcsa szorítást érzett a melye tájékán. Úgy érezte, hogy angyal a lány, akit csak azért küldtek a földre, hogy megvidámítson minden vele találkozó lelket.  Derűs, kék szemei úgy mosolyogtak bele a világba, mint vidám kertre néző ablakok, melyek soha nem láttak gonoszságot. Elvarázsolta a lány, minden mozdulata magával ragadta, vidám nevetése úgy köszöntött be az életébe, mint  aratás idején az ebédet jelző harangok. Legszívesebben akkor, abban az első pillanatban feleségül kérte volna, de az illendőség megkívánta, hogy udvaroljon neki, eljegyezze és az eljegyzés után egy évvel feleségül vehesse. A lány 18 éves vo...

Virradt! A nap először csak kikukucskált a dombok mögül, körülnézett, majd a harmatos füvön leereszkedve elért addig a kis házig, amelyben a két öreg élt. Megpördült a ház körül, majd mint valami kíváncsi gyerek beleskelődött az ablakon Nem sokat nézelődött, hiszen a két öreg már talpon volt, a szokásos reggeli kávéjukat kortyolgatták, fáradtságnak nyoma sem volt arcukon, nyugodtnak, szinte derűsnek tűntek. Az  A sszony haja szürke, kontyba kötve, szeme még őrizte fiatalsága titkát, de az arcán lévő ráncok jelezték: múlik az   idő. Térd alá érő kartonruhája úgy simult végig testén, mint ahogy őszi esték álmos kéksége ereszkedik alá. Lépései aprók, de biztosak, mintha minden mozdulatnak előre meghatározott célja és rendje lenne. Először a vékony szeletekre, kockánként a bőrig bevágott, szalonnát pörkölte meg, vidáman nézve, ahogy a szeletek megkunkorodnak, mint szárnyait bontogató kismadarak. Rutinos mozdulatokkal törte fel a tojásokat, mint aki álmában is, bármikor meg tu...