Feljegyzések az egérlyukból
A napokban egyre gyakrabban tör rám a felismerés, hogy rossz helyre születtem, rosszkor. Ne értsetek félre, szeretem az otthonom, igazán jó hely lehetne... Az is! Ezt megerősíteni látszik az a tény is, hogy egyesek már-már szemtelen magabiztossággal készülnek új értékeket teremteni. A talpraesettség, mint legfőbb erény emelkedik ki mindenek közül. A boldogulni vágyás, úgy űzi a legtöbb halandót, mint vadász a vadat. Lúzernek számít mindenki, aki nem gazdag, híres, vagy, akinek nincs hatalma. Ilyen világot élünk. A köpönyegforgatóra azt mondjuk, talpraesett, a hazugra meg, hogy jó diplomata.
Ha végiggondolom a dolgot evidens, hogy én a lúzerek csoportjába tartozom. Most hirtelen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezen? Inkább sírok. Siratom a valóra nem vált álmokat és a be nem járt utakat... Siratom, mint ahogy siratja az ember azt, amit elveszít, vagy azt, ami soha nem lehet övé.
Lúzer vagyok, és ha szigorú értelemben veszem a lúzerséget, be kell látnom, szinte minden ismerősöm az. Talán amikor alkottak minket kimaradt egy fogaskerék... bár néha az az érzésem, hogy több van eggyel.
Szóval ilyen helyre születtem. Elmehetnék, mondták ma is. Örülnének sokan ha mennék és vinnék magammal még másokat. Maradok inkább, mint téli varjú... vagy inkább csóka, mert az es madár.
" Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok".
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok".
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!
Megjegyzések
Nem tűnsz sem vesztesnek, sem pedig önmegvalósításra képtelen kilátástalan jövőjű személynek! De nem ám!
Sokak szemében az lehetek, főként ha mostani rohanó, pénz és hatalom orientált világunkat nézzük. Most amúgy is borús a kedvem, legalább kiírom magamból.
Szép estét és köszi, hogy olvasol!
Szép estét!
Te tudd magadról, mennyit érsz?!
Igaza van Erikának, egyensúly..!
Szép estét nektek is!
Ami pedig az anyagiakat illeti ,tudom miről beszélsz,hisz mi is állami alkalmazottként ,minimális bérért vagyunk kénytelen dolgozni,és a környezetünk is-egy pár nagymenőtől eltekintve -ugyanúgy próbálnak fenntartani egy bizonyos ,nem magas életszínvonalat.
Nézz be hozzam, van valami nálam, ami talán kicsit felvidít:))
Szeretettel:
Józsi Debrecenből
Ismerősek gondolataid, magam is közszolga vagyok- azaz a nemzet napszámosa, gerince, fáklyája- mikor milyen magasztos titulusokat aggatnak a pedagógusokra szeretett vezéreink...
Ezzel tele van a hócipőm, de ha Isten is megsegít 1 év és meg néhány hónap múlva nyugger leszek.
Sajnálom a lurkókat, de magamat is, hogy a sok fejbe verés folytán elmegy a kedv és energia, pedig csak a vak nem látja, hogy milyen nagy a baj.
Más:
Köszönöm, hogy eljöttél hozzám!