2013. január 9., szerda

Új év

Hihetetlen, hogy hogy repül az idő!!!  Igen banális megállapítás, mégis most ezzel élek. Az elmúlt bejegyzésemet is hónapok óta írtam és a következő is talán hónapok múlva születik meg. 
Most akad pár szabad percem... Amúgy igazán ritka az ilyen nagyszerű alkalom. Bár ha jól belegondolok most is számtalan más tennivalóm lenne (a lelkiismeret furdalás már kezd is kerülgetni szépen). De a legfontosabbak kipipálva! Ahogy leírom ezt, rögtön elkezd kattogni az agyam: még oda kéne tenni a mosnivalót, meg a fürdőt is rendbe kéne tenni, a házi dolgozatról nem is beszélve... Na szóval most is lenne más. Ehhez képest a blogbejegyzés időpocsékolásnak tűnik. Na, ezért ritkák a bejegyzések!!! Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de a itthoni lét teljesen felemészt. Amikor dolgozni jártam akkor munka után csináltam a házi munkát és mégis sikerült megoldani. Mióta gyereknevelésin vagyok... Hát igen, a gyerek. Rögtön erre fogom. Szegény kicsikém, ha tudnád, hogy anyád minden mulasztását veled takargatja :) Még nem tudod, még túl kicsi vagy, szerencsére. Szóval mióta itthon vagyok, mintha minden több időt igényelne. Nőtársaim számára talán nem idegen ez a megállapítás.Csak sejtem, hogy férjem időnként értetlenül állhat és arra gondolhat, hogy mi a fenét csinálok egész nap. Néha még magyarázkodom, pedig nem hiszem, hogy várja. Amúgy is olyan megértő. Nem mindig tudom, hogy mit gondol, mert bármilyen közel is áll az ember a másikhoz, néhány gondolata rejtve marad a másik elől. Talán ezáltal óvjuk meg a másikat önmagunktól. Bárhogy is van, a kiindulási pontomhoz visszatérve: szalad az idő és én vele rohanok. Kislányom már egy éves és egyre bontakozó értelme a legcsodálatosabb dolog jelenlegi életemben. Talán ezért is van, hogy ennek szemlélésére, segítésére szánom a legtöbb időt. Minden más másodlagos. Még ez a blog is, ami pedig szívemnek igazán kedves. Kedves, mert őszinte része önmagamnak. Nem szoktam gondolkozni azon, hogy aki olvassa, vajon mit szól ahhoz, amit olvas. Természetesen örülök ha tetszik, és a megjegyzéseket is szívesen fogadom, de ez is mind másodlagos. Fontosabb az, hogy kiírhatom magamból, ami bennem van, amit gondolok dolgokról, érzésekről. Nem minden érzés teljesen az enyém, de akár az enyém is lehetne. Néha találkozom egy emberrel és rajta keresztül egy érzéssel, gondolattal, ami megfog és úgy érzem, hogy meg kell örökítenem. Megörökíteni, hogy megmaradjon és ne vesszen el. Egyre több mindent dobunk a kukába és egyre ritkábban őrizzük meg régi, már -már hasznavehetetlen dolgainkat. Én időnként ezzel próbálkozom, bár nem tárgyakat őrzök meg (azt a férjem remekül műveli helyettem is), csupán egy-egy gondolatot, életérzést.  Önmagam számára és egy kicsit nektek nektek is, akik olvassátok egyre ritkuló bejegyzéseimet.
Minden szépet kívánok erre az új évre! Találjátok meg, amit kerestek, és időnként találjatok vissza hozzám :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...