2011. január 26., szerda

Újabb meglepetés

Mint az előző bejegyzésben írtam, tegnap két díjat is kaptam. A Kreatív Blogger Díjat Gréti ajándékozta nekem, külön köszönet érte. 

Hét embernek kellene továbbítanom, de a hetes szám helyett jobban szeretem a hármast.
A díjra vonatkozó szabályok:
1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.
Számukra küldöm tovább:
http://mjozsef.blogspot.com/
Józsinak azért, mert kivételesen meleg hangú bejegyzései és hozzászólásai vannak. Gondolom ezt már mindannyian tapasztaltuk.
Ő valóban egy Virág, illatos, gyönyörű, lelket melengető. Kreatív ötleteivel engem is kreativitásra késztet, pedig igazán suta vagyok hozzá. 
A csodálatos képekért és egy kicsit azért, mert hazám béli. 
Fogadjátok szeretettel és adjátok tovább!

És természetesen a három dolog magamról:
Imádom hétvégén ágyba kapni a kávét.
Sokkal több időt töltök számítógép előtt, mint szeretnék.
Szeretem ha nem bonyolódnak a dolgok magam körül.

Ajándék

A tegnapi nap folyamán kellemes meglepetésben volt részem. Nagyon jól esett, főként, hogy úgy érzem szívből adták, szeretettel. Íme itt a díj! Moniktól kaptam:http://ilyenolyenversek.blogspot.com/
 
Gondolom olyanok kapják, akik szép, tartalmas bejegyzéseket írnak... Én mindenesetre olyanoknak szeretném továbbadni, pontosabban a következőknek: 
Magdi: http://csillaggondolatok.blogspot.com/ 
Azért neked kedves Magdi, mert gyönyörű verseket írsz. Olyanokat, amelyek megpengetik a lélek húrjait és te úgy játszol azokon, mint tapasztalt zenész. Köszönjük neked!
Neked azért, mert mindig felragyog a szívem, amikor benézek hozzád és látom a szép képeket, amelyek nekem is nagyon tetszenek. Köszönöm, hogy vagy nekünk a képeiddel!
Kedves Emese, te kolléganőm vagy és személyesen ismerlek. Ismerem szép lelked,  gondosságod, alaposságod.  Hasznos dolgokat írsz, nem túl gyakran, de mindig örömmel olvasom. Köszönöm!
Kedves Józsi! Szándékosan hagytalak téged utolsónak. Rád azért gondoltam, mert hozzád benézve mindig hasznos, értékes dolgokra találok. Olyanokra, amelyeket követni érdemes, amelyek az élet savát, borsát adják. Köszönöm!

Kérlek titeket, hogy adjátok tovább a díjat, olyanoknak, akiket valamiért érdemeseknek tartotok rá. 
Az útmutatót Moniknál találjátok.
Még egyszer köszönöm nektek.

2011. január 25., kedd

Feljegyzések az egérlyukból

A napokban egyre gyakrabban tör rám a felismerés, hogy rossz helyre születtem, rosszkor. Ne értsetek félre, szeretem az otthonom, igazán jó hely lehetne... Az is! Ezt megerősíteni látszik az a tény is, hogy egyesek  már-már szemtelen magabiztossággal készülnek új értékeket teremteni.  A talpraesettség, mint legfőbb erény emelkedik ki mindenek közül. A boldogulni vágyás, úgy űzi  a legtöbb halandót, mint vadász a vadat. Lúzernek számít mindenki, aki nem gazdag, híres, vagy, akinek nincs hatalma. Ilyen világot élünk. A köpönyegforgatóra azt mondjuk,  talpraesett, a hazugra meg, hogy jó diplomata.
Ha végiggondolom a dolgot evidens, hogy én a lúzerek csoportjába tartozom. Most hirtelen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezen? Inkább sírok. Siratom a valóra nem vált álmokat és a be nem járt utakat...  Siratom, mint ahogy siratja az ember azt, amit elveszít, vagy azt, ami soha nem lehet övé. 
Lúzer vagyok, és ha szigorú értelemben veszem a lúzerséget, be kell látnom, szinte minden ismerősöm az. Talán amikor alkottak minket kimaradt egy fogaskerék... bár néha az az érzésem, hogy több van eggyel. 
Szóval ilyen helyre születtem. Elmehetnék, mondták  ma is. Örülnének sokan ha mennék és vinnék magammal még másokat. Maradok inkább, mint téli varjú... vagy inkább csóka, mert az es madár.

" Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom:
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok".
Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz!

2011. január 24., hétfő

Kányádi Sándor: Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlan köt hozzád
a magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.

2011. január 23., vasárnap

Találkozás Kányádi Sándorral

Különleges eseménynek adott tegnap helyett a sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Templom. Már fél órával kezdés előtt alig lehetett ülőhelyhez jutni. Kicsik és nagyok lélegzet-visszafojtva várták a 82 éves Sanyi bácsit, aki korát meghazudtoló külsővel és energiával  szavalta verseit és mesélt életének pár emlékezetes eseményéről. Bevallom  nálam valószínűleg sokkal türelmesebben hallgatta a verseit szavaló gyermekeket, akik számára biztosan feledhetetlen élményt jelentett, hogy a szerző jelenlétében csillogtatták meg "tehetségüket". Számomra is feledhetetlen volt a találkozás, bár az elején nem keveset mérgelődtem a tömeg és a nem túl szerencsés helyünk miatt. Az író-olvasó találkozók lényege a személyes találkozás élménye, ez azonban most a tömeg miatt csak részben valósulhatott csak meg.  
Közben azon gondolkoztam, hogy vajon hány ember a jelenlévők közül ismeri, szereti verseit? Vajon hányan olvassák rendszeresen? És vajon hányan érkeztek, mint valami cirkuszi mutatványra?
Az előadás után következett a dedikálás. A tömeg miatt nem is reménykedtem, hogy sor kerül rá. Férjemmel együtt mi is felkészülten, mindegyikünk 4-5 könyvet szorongatva várt. Felváltva kattogtattuk a fényképezőgépet. Szinte utolsók voltunk, szándékosan, nem akartuk lökdösődéssel rontani a pillanat nagyságát. Megérte. Minden könyvünkben ott díszeleg Sanyi bácsi aláírása, az egyiket pedig névre szólóan, szépen dátummal ellátva írta alá: Erzsikének sok szeretettel... Nagyon sokat jelent nekem. Nekem ki vele együtt váltam kamasszá, ki magányos perceimben vele vigasztalódtam és gondolatban vele vállaltam sorsközösséget. Csodáltam a merészségét és bátorságát. Átéreztem a haragját. 
Férjem első ajándéka számomra a "Noé Bárkája felé" című kötet volt. Úgy örültem, mint egy gyermek. Az egyik születésnapomra a "Bántani én nem akarlak" című versét kaptam, külön nekem nyomtatva, az utolsó sora kiemelve. Ezt mind szerettem volna elmondani neki. Hogy számomra ott van József Attila és Ady mellett. Nem volt alkalmam, vagy talán lett volna, de nem éltem vele. Így is megérte, köszönöm a szervezőknek!

2011. január 21., péntek

Kányádi Sándor: Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül 

 Ez egy nagyon régi kedvenc, mély mondanivalóval.

2011. január 18., kedd

Kányádi Sándor: Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te:
só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a vére, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szelőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

Ez az én egyik kedvenc versem. Szerintem gyönyörű. Amúgy hétvégén lehetőségem lesz  találkozni a szerzőjével is, hiszen szombaton itt Sepsiszentgyörgyön üdvözölhetjük a kedves "Sanyi bácsit". Kihagyhatatlan alkalom.

2011. január 14., péntek

Teljes szimbiózis

Ha beszélni tudnék elmondanám neked, mindazt, mit egyelőre csak  érzetek, illatok és indulatok kusza halmazából hámozgatok ki. Nézlek és önmagamat látom… önmagam benned. Még nem tudom ki vagyok, várom, hogy meghatározz…  Nem tudom  ki lehetsz te? Életem része, maga az életem...  Úgy függök, mint levél a fán. Ha szél sodorna el holtan hullanék a sárba, lassan temetne el a múló idő. Betakarsz ha fázom, etetsz ha éhezem. Sírok ha sírsz és együtt nevetek veled... Önmagadból való vagyok, lényed része s te vagy az Életem. Életed vagyok én, drága kerted, kicsi kincsed, drágaköved, kincsesládád… Vigyázol rám, mert gyermeked vagyok, mindörökre.

2011. január 9., vasárnap

Emlék a nyárból...

Nyaralásunkkor gyűjtöttük ezeket a kagylókat, most a fürdőszobát díszíti, akárcsak az előző bejegyzésben szereplő napernyős hölgy.

2011. január 8., szombat

Télből nyárba vágyom... A tenger homokját szeretném érezni a talpam alatt... Élni, egy kicsit élni és kiszabadulni a haldokló mindennapokból.

2011. január 4., kedd

Elröppenő álom...

Fülöp Miklós: Ablak
Irodája ablakából kinézve a tejszerű ködbe burkolódzott eget látta, amelybe a szomszéd torony órája úgy lógott bele, mintha felülről  láthatatlan szalagok tartották volna. Egy hajdan jobb időket látott italos üveg árválkodott az ablakpárkányon, mintha azon gondolkozna, hogy ugorjon-e, vagy maradjon. Maradt! Napok, vagy talán hetek óta állt már ott, nem siettette semmi.  Amúgy is minden ólomlábakon vánszorgott, s a délelőtt köszvényes, hajlott háttal köszöntött rájuk ismét.
Nem volt nagy iroda, szép, sőt rendezett sem. A helyhiány miatt a földön sorakoztak az amúgy polcra szánt dolgok.  A kábelek hosszan tekergőztek, a padlószőnyeg helyenként felkunkorodott, a nyitott ablakon pedig úgy szálltak ki az álmok, mint ősszel elröpülő madarak. Csak a számítógép billentyűjének kattogása zavart bele néha a csendbe. Egy-egy billentyű néha beragadt nagy odafigyelést igényelve a gépelni vágyó részéről.  Mindenki  szöszölt valami fölött. Jelentések, különböző tervek és értékelések várták megszületésük pillanatát. Egyelőre türelmesen lapítottak a billentyűzet kusza betűhalmaza között, az agytekervények nyúlványain tétovázva.  Még várniuk kellett, mivel az újságok hírei, fogyókúrás receptek, blogbejegyzések, napi horoszkópok kielőzték őket és úgy cikáztak el előttük, mint pajkos gyermekek ha folyosón előzik ki egymást. Az újságok már egy ideje mellőzték a jó híreket, minden a drágulásról, a válságról szólt. A blogbejegyzések sem kínáltak semmi  érdekeset, szokványos idézetek, kisgyerekeket ábrázoló fotók, néhány aznapra szóló jó tanács, A fogyókúrás receptek sajátja, hogy nem lehet betartani őket, ezért mindig kudarc a sorsuk.  A horoszkóp év eleje révén egész esztendőre kínálta a jövőt és a hozzá járó jó tanácsokat. A jó híreket is lassan csak  a horoszkópok írjak...
A vízforraló edény sistergett hirtelen bele a némaságba. Valaki teát készít. Kitekintett az ablakon, a tejszerű köd oszlani látszott. Talán oszlik, de az is lehet, hogy csak a szem káprázik a számítógép képernyője mögül. Pihentetni kéne, nagy zöld mezőkre nézni vele... kéken hömpölygő nagy vizekre. Eszébe jutott a tenger... a nap... a homok sárgasága. Elvágyódott! El innen, messze, a nyárba, a kábulatba. Arra vágyott, hogy reggel ne kelljen korán kelni, elkésve dolgozni rohanni, majd haza. Ugyanaz a mókuskerék minden nap! 
Várt akárcsak a jelentések, türelmesen, igyekezvén kikerülni a lökdösődő mindennapokat.

2011. január 2., vasárnap

Új év


Márton Árpád: Mindennapi kenyerünk
Mindig nehéz megszoknom, amikor évszámot váltunk... Pár papírlap és a nyomtatásához szükséges festék ismételten áldozatul fog esni... Számomra valahogy mindig ezzel a tévedéssel indul az év. Jelentéseim végén párszor még szerepelni fog a régi évszám, de aztán lassan megszokom, hogy új évet írunk. Ahogy az idő telik egyre inkább befészkelem magam a jelen év ölébe, egészen otthonra találva benne. Szépen rátalálok majd mindarra, ami a múltba örömöt jelentett és arra is, amitől féltem, amit nem akartam. Talán minden ugyanolyan lesz, pedig most szeretném ha néhány dolog mégis más lenne. Szeretnék pár dolgot megváltoztatni magam körül, de főként magammal kapcsolatban. Remélem lesz elég kitartásom és elszántságom hozzá. 
Kívánok mindenkinek egy szebb, sikeresebb, gazdagabb, de főként boldogabb új évet! Legyen erőtök és kitartásotok véghezvinni azt, amit szeretnétek, türelmetek mások hibáihoz és elég szeretetek családtagjaitok gyengeségeihez.
B.U.É.K  
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...