2013. október 31., csütörtök

Radnóti Miklós: Hetedik eclóga

Hiszem, hogy az igazán nagy lelkek fájdalomban edződnek. Ő is az volt, egy  az igazak közül.
Regényes élete  mozifilmet érdemelne! Miért is nem jut egyetlen hollywoodi rendezőnek vagy producernek sem eszébe?  Szóljatok nekik, ha ismeritek őket :)))

De azelőtt hallgassátok meg ezt a gyönyörű verset. Az előadás sem akármilyen:)

2013. október 28., hétfő

Menetelés az autonómia felé





Nem születtem székelynek, férjem által lett otthonom a Székelyföld. Éppen ezért talán sok mindent másképp látok, mint azok, akik ide születtek és itt nőttek fel. Gyermekként nem is tudtam elképzelni, hogy Magyarországon kívül még van hely, ahol teljesen szabadon és szégyenkezés nélkül lehet a magyar nyelvet használni. Természetesen használtuk mi is, ez volt az anyanyelvünk, tanulni is tanulhattunk, természetesen a többségi iskolában, ahol az arányok úgy alakultak, hogy a 10 osztályból 2 volt magyar. Jó volt úgy is, örültünk annak is.

Emlékszem, hogy amikor először Székelyföldön jártam teljesen megbabonázott az az egyszerű tény, hogy az üzletek falain minden felirat magyarul is szerepelt. KisMagyarország gondoltam, és talán akkor szerettem igazán bele ebbe az érdekes világba. 

Székelyföld van, létezik és ezt senki nem vitathatja. Van saját történelme, kultúrája, hagyományai és nem utolsósorban saját nyelve, de még írása is. Az aki csak kicsit is ismeri ezt a világot, az ezt nem vitatja. Hiszem, hogy ezt a világot megőrizni minden székely ember szent hivatása, és nem csak a székelyeké. Ama bibliai talentum, amit Isten az ő szolgáira bíz számon kéretik majd...

Sokan meneteltünk, de közel sem voltunk annyian, mint amennyien ott lehettünk volna. Senki se gondolja, hogy nincs Rá szükség, hogy majd Mások mennek helyette. Ne higgyetek azoknak akik azt mondják, hogy nincs remény. A remény akkor szűnik meg, amikor mind feladjuk. El akarják ugyan hitetni velünk, hogy nem tehetünk semmit, hogy kevesen vagyunk (120.000 helyett, csak 15.000-en), de  ne dőljünk be nekik. 

Bevallom engem félelem hajt. Félelem késztet írásra és a félelem edzi az éberséget bennem.  Emlékeimből nem tud kikopni azon templomok képe, amelyeknek hajdan ég felé emelkedő tornyai, most sorra porba hullnak. Düledező falaik közé  csak  holtak lelke jár jajveszékelni vissza.  Dédanyáink ha sejtették volna, talán bátrabb, harcosabb fiakat és lányokat szülnek. Láttam iskolákat ahonnan kikopott az ősi nyelv és családokat, ahol már csak a nevek őrzik a múltat, a lélek, a tudat nem. Elrettentő példák és valahogy mégsem rettenünk el. Itt történtek mellettünk és mégsem akarjuk elhinni, hogy velünk is megtörténhet ha nem vigyázunk. 

Egy kertben sokféle virág megfér egymás mellett, "a sokszínűség gyönyörködtet". A veszélyeztetett fajok, azáltal válnak értékesebbé a többinél,  hogy fogyóban vannak. Érdekükben óvintézkedéseket hoznak és ha kell akár szálanként nyilván tartják őket. Mi itt, bárki bármit gondoljon és mondjon, "veszélyeztetett faj" vagyunk. Azok voltak szórványban élt élt elődeink is. Ne higgyétek el bárki bármi mást mond. Óvjuk magunk és harcoljunk azért, hogy mások is kénytelenek legyenek megóvni minket!!!!

Isten legyen velünk!!!




2013. október 17., csütörtök

A gyaloglás előnyei

Tegnap számoltam utána, hogy napi két órát gyalogolok. Ezt az időt  a lakásunk és a bölcsőde között való ingázás veszi fel. Fél óra oda (hozzáteszem,  sietve) fél óra vissza, és ez megszorzandó 2-el. Jó kis testmozgás, nem kell fitneszre járni. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy kilóval kevesebb is lettem, ami két hét alatt nem is olyan rossz eredmény.
Minap azon mérgelődtem, hogy ugyan miért is kell nekem gyalog járni? Természetesen ennek több oka is van, de a legszámottevőbb az, hogy se autónk, se hajtásim. (Sokan nem is értik, hogy hogy lehet manapság autó nélkül élni. Hát így! Sokat gyalogolva, néha buszozva, ritkán meg taxival. Még szerencse, hogy nem nagy a város.). Szóval többnyire gyalogosan járok és élvezem ennek minden áldását és átkát. Végig is gondoltam valamelyik nap próbálva mérlegre tenni  az előnyöket és hátrányokat. Bármilyen hihetetlen is, az előnyük kerekedtek felül. Íme:
  • Két óra gyaloglás kb. 700-750 kalória veszteséget jelent, ezáltal természetesen csökkenti a testsúlyt (ez nagyon pozitív);
  •  A szívizmokat gyorsabb mozgásra készteti, ezáltal csökkenti a vérnyomást és a szívroham rizikóját;
  • Immunrendszerünk megerősödik, egész szervezetünk ellenállóbb lesz;
  • Csökkenti a vérben lévő stresszhormonok szintjét;
  • Mivel az agyunk több oxigénhez jut a szellemi teljesítőképesség is javul;
  • Olcsó, nem kell edzőtermi bérletet fizetni, sem az autóba való üzemanyagra költeni, a karbantartási költségekről nem is beszélve;
  • A gyaloglás másik nagy előnye az autóval szemben, hogy olcsósága mellett környezetkímélő is. Nem szennyezzük zajjal, szmoggal a környezetünk. Zárja ez most a listát, de ha eszetekbe jut, újabbakat is írhattok :).
Szóval időnként jóllehet mérgelődöm, amiatt, hogy  nem autóval járok, de meg is vigasztalódom rögtön, ha átgondolom a dolgokat. Ha autóval járnék,  a fentebb említett előnyök nem gazdagítanák mindennapi életem. Nem is beszélve az extrákról: két órán keresztül mondogatunk a kislányommal egymásnak, elismételjük a mondókákat, énekelgetünk stb. Közben megnézzük az elénk tévedt madarakat, vagy éppen faleveleket gyűjtünk. Két óra hiábavalóság??? Egyértelműen Nem. Két óra, ami hihetetlenül értékes, és ami egyáltalán nem elvesztegetett idő. Hogy közben a mosatlan vár, és néha a lakás sem patyolat tiszta? Hát igen, valamit valamiért? A lúzerek (vagyis a mai világunkban lúzereknek számítóak) ezt választják.  Rájuk mondja még a biblia is, hogy "boldogok". 

(Azért nem vetek követ Rátok, kocsival járókra. Néha integessetek nekünk... (És télen, a nagy hidegben nézzétek el nekünk, ha mi is kocsiba ülünk).

2013. október 15., kedd

Változás

Új időszak köszöntött be az életünkbe, kislányunk bölcsődés lett. Jó anyaként megpróbáltam felkészülni a változásra és természetesen őt is felkészíteni. Nem mondom, hogy nem sikerült, de vannak dolgok, amelyekre bármennyit is készülsz, mégis valahogy felkészületlenül ér. Kívülről nézni a dolgokat, mint egy kirakat ablakából, egészen más, mint mikor veled pörög a film, téged vesz a kamera. 

Természetesen jó volt  tudni előre, hogy  jártak már előttünk ezen az úton, és az út járható. Rögös az eleje, de annál kellemesebb, amikor valóban elindulsz rajta. Most kezdem csak élvezni a pozitív hozadékait a dolgoknak. A lányom derűs, egyre ügyesebb és képzeljétek, még a bilire is ráül ordítás nélkül (ez aztán a változás:)). Nekem végre több szabadidőm van és ha minden igaz, akkor még magamra is jut egy kis idő. Mi  több kell, hogy ma jó napom legyen? Az ember boldogsága az ilyen röpke pillanatokból tevődik össze. Itt ülök és van időm  Írni. Természetesen most is lenne számos elvégzendő házimunka, de nem azokra fogok majd életem végén visszaemlékezni... Kívánom, hogy nektek is legyen időtök a Számotokra Lényegesre, arra ami örömet okoz, ami feltölt. Mindenkinek kell valami, ami csak Róla szól.


"Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne."


Dsida Jenő: Kóborló délután kedves kutyámmal

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...