2013. június 25., kedd

Gondolatok Istenről

Istenre gondolt... Ő is, mint általában az emberek, hinni akarta, hogy minden ami történik a mindenségben, nem csupán puszta véletlenek sorozata. Hinni akarta, hogy van valamiféle Gondviselés, ami vigyáz a mindenségre, mintegy a tenyerén tartva azt. Nem mint személyre gondolt Rá. Nem is mint mint olyanra, aki egy imádság hatására "lenyúl" az egekből és"elintézi" a dolgot.
Nem tudta megfogalmazni, hogy hogyan, mi módon létezik, de hinnie kellett, hogy van valami, ami értelmet ad ennek a mókuskeréknek. Az élet Isten nélkül kilátástalannak tűnt, hiszen véges, és igazságtalan. Az élet Isten nélkül hiábavalóság.
Az egyházak által "tanított" Istenben viszont nem tudott hinni. Úgy gondolta, hogy az egyház tanítása valamiféle nagyon egyszerű levonata a valóságnak. Nem hitte, hogy van valamiféle számonkérés az élet végén, sokkal inkább úgy gondolta, hogy tetteink következményei a jelenben hatnak, ugyanakkor jövőt is formálnak. Hitt abban, hogy egy rossz döntés gyötri a lelket, a jó cselekvése pedig valóban boldogít. A pokol önmagunkban van: az álmatlan gyötrődő éjszakákban, a meg nem tett cselekedetekben... Önmagunk hozzuk létre önmagunknak (és időnként szeretteinknek). Isten nem büntet, nem kell neki, mi megbüntetjük önmagunk helyette is.
Isten a Mindenség, ezért tisztelet illeti. Nem azért mert jutalmaz, vagy büntet... Csupán azért mert van, és mert számunkra felfoghatatlan módon létezik. Ha belegondolt a mindenségbe, hogy milyen apró lények vagyunk benne és mégis milyen fontosnak gondoljuk önmagunk. Ha alkalmunk volna egyszer kívülről szemlélni kis világunkat, úgy ahogy az ember szemlél egy hangyabolyt... 
Hitt abban, hogy van Valami, amit, akit  soha meg nem érthetünk, el nem érhetünk. Tisztelte őt, de nem imádta. Néha ösztönösen fohászkodott hozzá... Ott volt a fűben, a fában, a napsütésben és néha a szélben duruzsolt hozzá.

2013. június 23., vasárnap

. Egy strandolás margójára.


Az elmúlt napok melege valahogy ráhangolt egy strandolós hétvégére. Mindenfelől jöttek a hírek, hogy ilyen, meg olyan lett a megújult városi stand, gondoltam magam is meggyőződöm róla. Annál is inkább örültem, mivel lelki szemeim előtt már megjelent a másfél éves, vízben pancsoló csemetém boldog arcának a képe... Na szóval rá is vettem az amúgy húzódzkodó párom, hogy vasárnap délelőtt vigyük le a kicsit a strandra, hadd örüljön.
Végre eljött a pillanat! Villámgyors átöltözés után boldogan igyekszünk a legkisebb medence felé. Még útközben meggyőződöm róla, hogy minden rendben: a gyermek fején kalapka, teste napvédővel lekenve, úszógumi felfújva... Oda is érünk boldogan, mennénk is be, de a víz enyhén szólva sem kellemes. Semmi gond, megszokja a testünk, hiszen mások is boldogan lubickolnak. Veszem is a gyermeket, próbálom így is becsalogatni, úgy is, de hiába, mert bizony egyből mondja, hogy "nem tetszik". Nem bizony, és hiába próbálkozom szép szóval, kedveskedéssel, aztán kicsit drasztikusabban is, minden hiába. "Nem tetszik, nem tetszik" csak ezt hajtogatja szegény és látom, hogy már legszívesebben iszkolna el onnan.
Hát bizony nekem sem tetszett, de gondoltam, ha már itt vagyunk, valahogy élvezzük a dolgot. Sajnos nem igazán sikerült. A sok szép medence ellenére sem. Először még reménykedtünk, de aztán tapasztaltuk, hogy a modern fűtőberendezés ellenére is mindegyikben hideg a víz. Ráadásul a medencék mellett hatalmas sártócsák, olyanok mint hajdan a tehenek járta falusi utakon. Azt már talán felesleges is megemlíteni, hogy a benti zuhanyzók, legalább is a férfi részen, valamilyen okból kifolyólag már, vagy még nem működtek. Én nem vagyok az a kekeckedő fajta, és talán most sem lettem volna az, ha nem olvasom a csodás a sajtóhíreket a nagyszerű megvalósításról, ha nem látom a képeket a gyönyörű strandról...
Szóval úgy jártam, mint a mesebeli király, akinek egyik szeme sír, a másik nevet. Nevet, mert végre megújult, korszerűbb lett, de sír, mert mégis közben annyira "hazai". Kívülről rongyrázós, belülről vakarós. Ilyenre sikeredett és ezt annyira, de annyira sajnálom.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...