. Egy strandolás margójára.

Az elmúlt napok melege valahogy ráhangolt egy strandolós hétvégére. Mindenfelől jöttek a hírek, hogy ilyen, meg olyan lett a megújult városi stand, gondoltam magam is meggyőződöm róla. Annál is inkább örültem, mivel lelki szemeim előtt már megjelent a másfél éves, vízben pancsoló csemetém boldog arcának a képe... Na szóval rá is vettem az amúgy húzódzkodó párom, hogy vasárnap délelőtt vigyük le a kicsit a strandra, hadd örüljön.
Végre eljött a pillanat! Villámgyors átöltözés után boldogan igyekszünk a legkisebb medence felé. Még útközben meggyőződöm róla, hogy minden rendben: a gyermek fején kalapka, teste napvédővel lekenve, úszógumi felfújva... Oda is érünk boldogan, mennénk is be, de a víz enyhén szólva sem kellemes. Semmi gond, megszokja a testünk, hiszen mások is boldogan lubickolnak. Veszem is a gyermeket, próbálom így is becsalogatni, úgy is, de hiába, mert bizony egyből mondja, hogy "nem tetszik". Nem bizony, és hiába próbálkozom szép szóval, kedveskedéssel, aztán kicsit drasztikusabban is, minden hiába. "Nem tetszik, nem tetszik" csak ezt hajtogatja szegény és látom, hogy már legszívesebben iszkolna el onnan.
Hát bizony nekem sem tetszett, de gondoltam, ha már itt vagyunk, valahogy élvezzük a dolgot. Sajnos nem igazán sikerült. A sok szép medence ellenére sem. Először még reménykedtünk, de aztán tapasztaltuk, hogy a modern fűtőberendezés ellenére is mindegyikben hideg a víz. Ráadásul a medencék mellett hatalmas sártócsák, olyanok mint hajdan a tehenek járta falusi utakon. Azt már talán felesleges is megemlíteni, hogy a benti zuhanyzók, legalább is a férfi részen, valamilyen okból kifolyólag már, vagy még nem működtek. Én nem vagyok az a kekeckedő fajta, és talán most sem lettem volna az, ha nem olvasom a csodás a sajtóhíreket a nagyszerű megvalósításról, ha nem látom a képeket a gyönyörű strandról...
Szóval úgy jártam, mint a mesebeli király, akinek egyik szeme sír, a másik nevet. Nevet, mert végre megújult, korszerűbb lett, de sír, mert mégis közben annyira "hazai". Kívülről rongyrázós, belülről vakarós. Ilyenre sikeredett és ezt annyira, de annyira sajnálom.