Csak úgy lenni...

Egyedül volt, végre. Szerette ezeket a csendes délelőttöket, amikor semmire sem kellett odafigyelni, csak úgy egymaga lehetett. Nem kellett gondolkozni, gondoskodni, felelősséget vállalni... Tudta, hogy nem sokáig lesz így, új feladatok, kihívások várták. Egy új élet növekedett benne, ami nemsokára világra jönni készült. Addig még annyi elintéznivalója volt.... De most csak ült, a magány csendes percei jóleső örömöt adtak. Jó zenét hallgatott, kávét kortyolt és csak úgy volt a földön. Jó néha így lenni! A zene simogatta lelkét... Szomorú dal, de most nem vágyott másra. Érzéseket akart. A nagy pörgésben napok óta nem tudott önmagára figyelni. Úgy érezte, hogy a pörgés szívtelenül préseli össze, majd mint egy használt rongybabát ledobja. Persze kell az is, mert az ember szíve dobog és időnként érezni akarja az ütemét. A pörgésben együtt vágtatsz a dolgokkal... Mókuskerék: bekap, felcsavar és kidob. Néha bántotta, hogy nem tud kitörni. 
Egyedül volt... Azokra gondolt, akiket szeretet..., akik szerették.... Hogy milyen jó időnként eltávolodni tőlük is.... Gondolatban átölelte őket... Hálás volt a Gondviselésnek! Nagyon is! Persze mindig voltak bosszantó dolgok... Az élet semerre sem tökéletes. Talán unalmas is lenne! Biztosan! 
Ha tehetné kimerevítené ezt a pillanatot. Hiszen már meg is tette! Mint egy fényképet úgy próbálta rögzíteni....  Majd ha zavaros lesz körülötte minden, akkor majd ehhez a pillanatképhez menekül. Mert jó az élet, és jó élni benne. Míg élsz lehetőségeid vannak, remélsz, szeretsz, félsz és féltesz, és fáj benned időnként valami. De hadd fájjon, mert addig jó, míg fájni tud. A léleknek fájni is kell valamikor, hogy később örülni tudjon.
Csendes volt minden, és ő csak úgy lebegett a nagyvilágban. Mint aki nem tart semerre, mint akinek semmi gondja... Jó időnként így. Próbáljátok ki :) 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy születésnap margójára

Egy hosszú nap margójára...

Második lehetőség