2010. december 4., szombat

Együttélés vagy házasság?

 
Kép forrás: Gaby (www.kenguru.hu)
Napjaink modern társadalmában egyre inkább elterjedt a házasság nélküli együttélés. Számtalan érvelés támasztja alá, hogy miért jobb, kívánatosabb az együttélés ezen formája, mint  a hagyományos  házasság. Valamiért elterjedt lett az a meglátás, ami a házasság intézményét egy papírral azonosítja, amely nehéz kötelességeket ró a benne élő felekre és ami rabságban tartja őket, ha netán szabadulni akarnának. Valamiért már az elején benne van a pakliban, hogy mi lesz ha nem megy, ha nem jön össze a dolog? Már előre bebiztosítjuk magunk a bonyodalmaktól mentes szakításra. A mai világ által diktált tempó gyors, ideges rángatózások tarkítják és aki követni akarja, annak ébernek kell lennie a változásra. A legjobbat akarjuk a legjobb áron és ha jobbat kapunk jobb áron, hamar dobjuk el a régit. Miért lenne ez más amikor a kapcsolatainkról van szó? Megtanuljuk a fogyasztói társadalom által diktált tempót és remekül ismételjük minden élethelyzetünkben.
Nem ítélkezem, csaj sajnálkozom. Sajnálom szegény önmagunk, kik áldozatai vagyunk egy illúziónak.

Vajon dédszüleink mit hittek, amikor kimondták “holtomiglan-holtodiglan”? Mit hittek, amikor legelőször hullt le a lepel az örök boldogság látszatáról? Vajon gondoltak-e arra, hogy jó lenne kilépni, elmenni, elválni? Áldozatok voltak, házasságuk rabjai?!

Megváltozott minden! Boldogabbak lettünk??? Boldogabb‑e a mai ember, aki önmagát megvalósítva, sikeres életét éli? Boldogabbak vagyunk, kik lecseréljük életünk megunt tárgyait, emlékeit, szerelmeit? Boldogabbak, kik nem akarjuk a szenvedést és ha tapasztaljuk úgy lépünk ki belőle, mint rossz cipőből lép ki ember? Milyen áron jutunk a boldogsághoz... és vajon megérkezünk-e? 
cs.e

6 megjegyzés:

MJ írta...

Nem nagyon hiszem, hogy a "papír hiányával" bonyodalomtól mentes lenne a kilépés. Legfeljebb gyorsabb, de annak ára van, lehet! Elhamarkodott döntés a "szabadság mámorában"! Idő sincs, esély sem helyrehozni dolgokat!

monik írta...

Én most egy kicsit elfogult leszek ebben a kérdésben,mivel a leánygyermekem is hasonló kapcsolatban élt egypár évig.Miután ráhangolódtak egymás erényére-hibájára összeházasodtak.Én nem látom olyan kivetnivalónak ezt a megoldást,mivel olyan sok elválás van házastársak között is,így legalább nagyobb a lehetőség egymás meg ismerésére.Nekünk más volt a helyzetünk,valóban un. zsákbamacskát vettünk.Ez sarkított kifejezés,de ez az én egyéni véleményem.
Üdv! m.

Erzsébet írta...

Kedves Monik!
Én nem ítélem el az együttélést, sajnálom ha írásom erre enged következtetni. Csupán megváltozott társadalmunk veszélyeire próbálom felhívni a figyelmet. Azt is tudom, hogy a változások közepette nem lehet őskövületként megmaradni. Nem lehet a múlt értékeit egy az egybe átvinni és alkalmazni a mai viszonyok között. Csak féltem magunk. Féltem a kapcsolatainkat, melyek egyre inkább elidegenülni látszanak. Jó lenne a jövőbe a legjobbat átvinni, de nem tudom, hogy jó úton haladun-e efelé.

monik írta...

Kedves Erzsike! Nem ítélkezés az írásod ,nem sértettél meg vele senkit,csak én is leírtam egy véleményt,ami nem is födi teljesen a sajátomat.Egy szituációt ragadtam ki csupán,ami engem érintett .
Igazad van abból a szempontból is,hogy átmentenünk kellene az értékeket a jövő világ számára.
Üdvözlettel!

loa írta...

"Nem ítélkezem, csaj sajnálkozom. Sajnálom szegény önmagunk, kik áldozatai vagyunk egy illúziónak."
idézet az irótól. Milyen illuziónak ? és kik az áldozatok ? Azt gondolom hogy Ön tipikus képviselöje a város nöi lakosságának. Ami több száz éve megvolt azon isten ments hogy változtassunk. Szerintem Ön egy rozsaszinü barbie világban él. Ma már a XXI századot irjuk ,mág ha ez ebben a városban nem is jelentkezik. Maradjanak a rossz házasságban mert ugy-e a papir azt mondja holtodiglan . Belegondolt egyáltalán már abba ,hogy milyen egy élet az mindenki számára ? Papirral vagy nélküle de engedni kell hogy ami rossz attól ellehessen szabadulni. Egy német politikusnö javasolta hogy a házasságot minden 7.ik évben vizsgálják felül hogy müködö képes-e még vagy sem. És ha nem akkor meglehessen könnyiteni a válást. Érdekes javaslat ugye ??? Amikor a város egyik általános iskolájában az osztályfönöknö behivatja a szülöket külön külön - elöbb a férfit ,utána az anyát- mert hogy a gyerekkel valami nem stimmel és a férfinak hisz persze mert ezt várja el a város sötét középkori szemlélete és azt mondja az anyának holott semmit sem tud igazán, idézet" én is maradtam a részeges férjem mellett és neveltem a gyerekeket ugyhogy maga se akarjon kitáncolni a sorból." Na ez mi ? Tanitási szemlélet a felnövekvö generációnak. Bravo igy tovább. Ugy látom a város illetve a megye még mindig nem latja hogy Románia Európához akar tartozni. De Ön szerint ragaszkodjanak csak a papir által köttetett házassághoz és türjék az évszázados rögöket. Ugy szép minden ,rózsaszin és Ön is nyugodtan alhat gondolom ha ez maradna. Az irásából csupán azt lehet kiolvasni hogy senki ne tegyen semmit ami más mint eddig volt. Isten öriz hogy valakinek jó legyen még ugy is hogy együtt él valakivel élete végéig papir nélkül. Na ne mán ha nincsen papir nem lehet megszólni ugy igazán az illetöket, ha biróságilag akar elválni mert szörnyü az élete a papirral összekötött házasságában. Senki nem ugy indul neki hogy akkor milesz mit csináljak majd,de az idö ma már ilyet is hozott, hogy élhetnek boldogságban az egyház áldása nélkül is .Ezt Önnek is el kell fogadnia még ha álszent sajnálkozással van erre..Valahol ébrednie kellene már mindenkinek minden téren ebben is...

Erzsébet írta...

Kedves Ioa!
Sajnálom ha megsértettem az ön érzéseit! Talán én valóban keveset tudok az életről, hiszen a rózsaszín Barbie házamból korlátolt a kilátás. Azt, hogy mit kell elfogadnom és mit nem, azt hadd döntsem el jómagam. Olyan értékeket kaptam a szüleimtől, nagyszüleimtől, amit a XXI. század sem vehet el tőlem, még az Európához való tartozás sem. Hiszem, hogy a káosszal szemben ott a rend, a rosszal szemben a jó és a önös érdekekkel szemben a közérdek. A család olyan érték számomra, amely a házasságon keresztül valósul meg és a gyermekek révén tejesedik ki. Összeköltözni, összeállni az állat is tud, házasodni csak az ember. Ez tudatos döntés a másik mellett. Ezt halál komolyan gondolom és mindaddig küzdök érte, amíg egy szikra remény is marad arra, hogy ketten egy pár lehetünk. Természetesen sok minden történhet az életben és két ember nagyon messze sodródhat egymástól lelkileg... Nem vagyok bigott és nem tartom, hogy mindenáron "holtomiglan". Nem ítélem el azokat, akik mernek kilépni, sőt tisztelem azt, aki véget mer vetni, annak, ami működésképtelen. Nagy bátorság kell hozzá. De elítélem mostani felelőtlen, felelősséget vállalni nem akaró világunkat, ahol minden mindig csak a saját jólétünkről, örömünkről és boldogságunkról szól. Ilyenkor kellene tanulnunk azoktól, akik nálunk sokkal bölcsebbek voltak. És itt nem feltétlenül a német politikusra gondolok... Őt nem ismerem, de nagyon kíváncsi lennék arra, hogy milyen szakmai megfontolásból nyilatkozta az ön által írottakat. Talán olyasféle pszichoterápiás módszerben képződött, amiről még nem hallottam.
Tisztelettel "az író".

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...