2011. január 24., hétfő

Kányádi Sándor: Bántani én nem akarlak

Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlan köt hozzád
a magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.

7 megjegyzés:

MJ írta...

Kedves Erzsébet!
Igazán megtisztelő! Nagyon köszönöm!
Nagyon szép! Nem udvariasságból. Tényleg!

Lili írta...

Nagyon kedves és megható vers, köszönöm, hogy olvashattam.
És ha még nem mondtam volna, gyönyörű a blogod!
Szép napot:)

Erzsébet írta...

Köszönöm mindkettőtöknek a kedves szavakat.

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Szép estét, Erzsébet, szép itt nálad!

Erzsébet írta...

Köszönöm kedves Erika! Én épp most jövök tőled:)) Nézelődtem kicsit nálad... Gyönyörűek a versek.

monik írta...

Erzsike,légyszives nézzél be hozzám,van valami a számodra,ha elfogadod:-)
monik

Márta írta...

Szeretem ezt a verset!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...