2011. február 17., csütörtök

Amikor a szerelem kibandukol az életünkből...

Amikor a szerelem kibandukolt az életemből, szépen, lassan, alig észrevétlen, én épp téged kerestelek valahol… Közben féltem, hogy megtalállak. Téged kerestelek, vagy inkább benned azt, aki lehettél volna.
A nyitva felejtett ajtón tétovázva ment ki... Mi közben csak azon veszekedtünk, hogy az ajtót ki hagyhatta nyitva... Soha nem derül ki. Én azt mondtam, te voltál, te pedig az én szememre vetetted.   
Azon a napon ott maradtunk, dideregve. Hideg, huzatos lelkünk felmelegíthetetlenül maradt bennünk. Fogvacogásunk zaja elvert minden szelíd suttogást. Egy idő után már vacogni sem tudtunk, nyüszíteni sem, csak némán, jégbe fagyott szoborként álltunk egymás mellett. Akkor vettük észre, abban a percben, hogy nyitva az ajtó… Az ajtó rég nyitva volt már és messze járt ki kisétált rajta… A nyomok is elvesztek már... Jégszobrunkba fagyva akaratlanul is mereven álltunk, felszegett fejjel, dacosan, büszkén. Az olvadás után rongyként hulltunk össze.
A huzat még egy ideig a bordáim között táncolt... Nyüszített a csönd, már nem voltak szavaink egymáshoz. 
Mire magamhoz tértem a kábulatból rég  elmentél már... Én vigasztalódtam. Sok idő telt el, mire az ajtó végleg bezárult.
Közben megszelídült lelkem. Most tavon ringó csöndes csónak, nem bántják viharok. Vitorlássá csak álmában válik... Hajnalban, biztos kikötőből csodálom a napfelkeltét.


9 megjegyzés:

MJ írta...

Szívfacsaró és mégis szép.

Joe bácsi írta...

Nagyszerű megközelítése a dolognak, a szomorú valóság ügyes bemutatása. Tetszett!

m írta...

Nagyon gyönyörűt írtál, Erzsébet! Hosszan bele tudok gondolni, pedig nem élem át ezt a helyzetet! Mégis megeleveníted a szavaiddal. Köszönöm!

Lili írta...

Belesajdul az ember szíve, ez olyan szép volt.

Erzsébet írta...

Köszönöm, köszönöm! Valami negatívat is mondjatok:) Azt is megbírom.

Anikó írta...

Szomorú , de szép.

Erzsébet írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Mint Anikó írta: szomorú és szép. És most egyik ismerősömnek éppen időszerű, továbbítom is neki!
Szép napot!

Erzsébet írta...

Hát nem gondoltam, hogy ilyen népszerű lesz ez az írás:))

Minden "elmúlás" szomorú... E kell siratni, ami elsiratandó... de aztán tovább kell lépni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...