Barátság


Az ember, akinek sok barátja van széttöretik, de van barát, aki ragaszkodóbb a testvértnél” (Példabeszédek 18:24)
Biztosan nem véletlenül jut  ez először eszembe, amikor a barátságot, mint fogalmat próbálom megközelíteni. Nincs sok barátom, tulajdonképpen ha jól meggondolom kevesen vannak és a legtöbbjük távol él tőlem, ami természetesen azt vonja maga után, hogy elég ritkán találkozom velük. Ha, mint segítő szakmában dolgozó, pszichológiát kitanult ember gondolkozom el ezen, akkor kicsit el is szomorít ez a tény. Hogy miért? Hát igen, az a megszépítő távolság! Ez a titka. Közben azon gondolkozom, hogy a távolságon keresztül ápolt barátságot mennyire lehet élő, jól működő kapcsolatnak tekinteni? A telefon, az internet mennyire tudja helyettesíteni a személyes  találkozások örömét? Tudja, megteheti? Nem tudom, én tulajdonképpen alig-alig beszélek velük, de furcsa módon, amikor hónapok, esetleg évek múlva találkozunk olyan, mintha mindig is ott lettünk volna egymásnak és úgy fűzzük a beszélgetés fonalát, mintha tegnap gömbölyítettünk volna előzőleg rajta. Furcsa dolog ez, van akivel naponta találkozol, beszélgettek, elmentek teázni, vásárolni és mégsem lesztek igazi barátok. Sok mindent tudtok egymásról, de a lényeg rejtve marad. Csak hónapok múlva hallod, hogy válik, vagy már elvált, hogy beteg az anyja, hogy anyagi gondjai vannak, vagy éppen gyógyszert szed a depresszióra. Mennyi elszalasztott alkalom!
Szeretném megérteni, hogy miért van, hogy egyik ember a barátod lesz, életed része, míg a másik bármilyen közel is van szívednek mindig távoli marad? Mi az az erő, ami közel húz az egyik emberhez, míg a másiktól végletesen eltaszít?
Vannak olyan barátságok, amiket megrág az idő és csak emlékeink ládafia őrzi elhalványult mását. Szomorú látni, hogyan múlik el, legféltettebb kincseink hogyan válnak porrá. Régi barátságok leveleit őrzöm, beszélgetésfoszlányokat a múltból...
Új barátságok lépnek a régiek helyébe... Néhány megmarad és néhány tovaszáll. Emlékeim ládafiában elraktározva minden mi fontos. Őrzöm, hogy néha ünnepnapokon kibontogassam és leporolhassam és régi fényében csillogjon nekem. Próbálom nem észrevenni az egyre fakuló színeket és szakadásokat.  
Örülök, hogy voltatok és vagytok nekem kedves BARÁTAIM!

Megjegyzések

MJ üzenete…
Ugye? Az ember néha milyen könnyedén és gyorsan kimondja, barátom! Pedig mennyire nem egyszerű meghatározni a szó igazi tartalmát! Én is sokat gondolkodtam már ezen....és fogok is.
Joe bácsi üzenete…
Jól összerakott gondolatok és kérdések! Minden benne van ami a lényeg. Kár is lenne tovább bonyolítani!
Kevés barátom van. Igazi egy. És nem "csak" egy! Mert olyan igazi nem is lehet több. Ahogy múlnak az évek, úgy változunk vele, egy ideig éppen rám van szüksége valakinek, azután tovább lép. Vagy én is éppen így. Soha sem szabad megvárni, hogy a barátság építő jellege lassan romboló kapcsolattá váljon. Ha időben történik meg az elválás, nem keseredik meg a múlt sem. Ritka szerencse és kegy, ha van olyan valaki, aki minden változásunkat követni tudja, ugyanakkor mi is az övét, és a barátság évtizedeken át megmarad, minden megrázkódtatást kibírva.
Nagyon szép bejegyzést írtál, és igazat!
MJ üzenete…
"Baráti ölelésem! MJ"
Erzsébet üzenete…
Köszönöm és viszonozom!
online-lehetőségek üzenete…
Olvastalak és igazat adok neked, nekem vannak barátaim , de sajnos nem találkozunk sokszor.
Igaz ha bármi baj van rögtön ott vagyunk egymás mellett.:)
Erzsébet üzenete…
Mert az igazi barát arról ismerszik meg, hogy kitart a bajban...
Edit üzenete…
Olvasgatlak, olvasgatlak. És milyen sok jót írsz. Olvasom, hogy pszichológiát tanultál, hű gondoltam, a kusza gondolataimra mit mondasz majd,mivel kommenteltem egy két bejegyzésed :)
Most itt a barátságnál is érzem írnom kell. ez nagyon érdekes téma.
Ma már nagyon könnyen röpködnek ezek a szavak, hogy barátom.
Bizony én sem sok barátot tudok magamnak mondani, illetve sok a haver, akikkel szivesen elmegyek, sokat beszélünk stb,de az az igazi barátom csak két három van.
Én sem tudom, miért van ez, talán az életutunk, ahogy halad, s változunk, ahogy felnövünk,mellénk kerülnek emberek, mi is mások mellé kerülünk, mint vonalakat tudom elképzelni, amik hol közelebb, hol távolabb kerülnek egymástól....
És ez a távolodás nem is feltétlen egy harag, vagy összeveszés következménye, hanem lehet akár egy más országba való költözés, vagy pl. két barátnő hosszú ideig tartó kapcsolatában az egyik férjhez menése, vagy gyermek születése. Amikor nem is a barátság szűnik meg, hanem a mindennapos beszélgetések, a ráérős idők, hisz akkor már más fontos és épp aktuális feladatok várnak az emberre.
Érdeeks, nekem mégis van egy kis barátnőm, az esti gimiben ismerkedtem meg vele, itt Budapesten, viszont ő Erdélyből Gyergyóalfaluból jött. Az első évben még annyira nem is, de utána egyre szorosabb lett a kapcsolatunk. Együtt érettségiztünk le,(2005) kicsit féltem is, hogy a suli után mi lesz, ő is dolgozik, én is, van köztünk kb 10 év korkülönbség,de érdekes módon a barátságunk egyre mélyült. Kerestük egymást a suli után, sokat találkoztunk, azóta neki született kisbabája, aki már 5 éves, és ma ott tartunk, mert itt él, hogy egy családi csomagba tettük be a telefonunk, hogy ingyen tudjunk beszélni egymással. Amit rendesen ki is használunk, ha nem is mindennap, de vannak napok, mikor egy két órát elcsacsogunk, elmélkedünk :))
Szóval ez a kapcsolat mondhatni 10 éve tart. Hogy miért engem választott barátnőjének, és én miért őt? A csuda tudja, de jól van így ahogy van.
Persze már beszéltem neki erről is, a barátságról, ha véletlen az élet úgy hozza, hogy Ő elköltözik, vagy én, és ha már nem megoldható, hogy találkozzunk akkor eltompulnak a dolgok. Lehet, hogy 2 év után, is ugyanúgy le tudunk ülni beszélgetni, nevetgélni, az érzés ugyanaz lesz, de mégis másnak gondolom, mivel a mindennapjainkat már nem együtt éljük meg...
Itt a neten is-amit néha szükséges rossznak érzek-, születnek kapcsolatok. Megismerek másokat, olvasgatok blogokat, amit vele is megosztok.
Mégha szükséges rossznak is látom a netet, ezt főleg a mostani fiatalokon látom, amikor képesek éjjel nappal előtte ülni, de azért vannak jó dolgok is benne, lehet tanulni sokat, persze ez is emberfüggő, ki mire klikkel rá.
Én most nagyon örülök, hogy ráakadtam a blogodra, igazi gyöngyszem :)
Szia
Edit

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy születésnap margójára

Második lehetőség

Egy hosszú nap margójára...