2011. június 17., péntek

Szárnyak...

Gyermekeinket ajándékba kapjuk. Velünk vannak, aztán elrepülnek... Segíthetünk nekik szárnyakat növeszteni, megmutathatjuk a repülést, de nem repülhetünk helyettük. Amikor szárnyukra bocsátjuk őket lélegzetvisszafojtva várjuk, hogy mi történik majd. Lessük az első szárnycsapásukat, életük első független lépéseit... Olykor fájhat, hogy már nincs szükségük ránk... Félhetünk attól, hogy nem tanultak meg mindent... vagy, hogy nem bizonyulunk elég jó tanítónak. A hibák elkerülhetetlenek!  Sokan féltik gyermekeiket a repüléstől, ezért inkább lenyesegetik a szárnyaikat. Mások arra hivatkoznak, hogy veszélyes megismerni az újat, hiszen a világban mindenütt csapdák várnak. 
Bizalmatlanok, nemtörődők vagy szeretve féltők, a végtermék ugyanaz: törékeny szárnyú madár, aki túl hamar, túl későn, vagy soha nem repül el.

4 megjegyzés:

MJ írta...

Nagyon szépen fogalmaztad meg. :)

Erzsébet írta...

Köszönöm!

Erdő írta...

Lehet olvastál már a repülésről a Viskó c. könyvben, de ha nem, akkor ösztönösen tudsz egy hatalmas igazságot - Hittel és szeretettel repülhetünk, mert szabad akaratot kaptunk. A szeretet szárnyakat ad! -
Millió puszi és ölelés. Szeretettel gondolok Rád, Rátok, G :)

Edit írta...

Nem jártam még minden bejegyzésednél,nem tudom olvastad-e,bár lehet ismered..
Ez jutot most eszemmbe erről a bejegyzésről:

http://edit-gondolataim.blogspot.com/2011/05/szuloknek.html

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...