Pillanatok az örökkévalóságban

Hiszem, hogy az igazán nagy lelkek fájdalomban edződnek. Ő is az volt, egy  az igazak közül. Regényes élete  mozifilmet érdemelne! Miért is nem jut egyetlen hollywoodi rendezőnek vagy producernek sem eszébe?  Szóljatok nekik, ha ismeritek őket :))) De azelőtt hallgassátok meg ezt a gyönyörű verset. Az előadás sem akármilyen:)

Nem születtem székelynek, férjem által lett otthonom a Székelyföld. Éppen ezért talán sok mindent másképp látok, mint azok, akik ide születtek és itt nőttek fel. Gyermekként nem is tudtam elképzelni, hogy Magyarországon kívül még van hely, ahol teljesen szabadon és szégyenkezés nélkül lehet a magyar nyelvet használni. Természetesen használtuk mi is, ez volt az anyanyelvünk, tanulni is tanulhattunk, természetesen a többségi iskolában, ahol az arányok úgy alakultak, hogy a 10 osztályból 2 volt magyar. Jó volt úgy is, örültünk annak is. Emlékszem, hogy amikor először Székelyföldön jártam teljesen megbabonázott az az egyszerű tény, hogy az üzletek falain minden felirat magyarul is szerepelt. KisMagyarország gondoltam, és talán akkor szerettem igazán bele ebbe az érdekes világba.  Székelyföld van, létezik és ezt senki nem vitathatja. Van saját történelme, kultúrája, hagyományai és nem utolsósorban saját nyelve, de még írása is. Az aki csak kicsit is ismeri ezt a világo...

Tegnap számoltam utána, hogy napi két órát gyalogolok. Ezt az időt  a lakásunk és a bölcsőde között való ingázás veszi fel. Fél óra oda (hozzáteszem,  sietve) fél óra vissza, és ez megszorzandó 2-el. Jó kis testmozgás, nem kell fitneszre járni. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy kilóval kevesebb is lettem, ami két hét alatt nem is olyan rossz eredmény. Minap azon mérgelődtem, hogy ugyan miért is kell nekem gyalog járni? Természetesen ennek több oka is van, de a legszámottevőbb az, hogy se autónk, se hajtásim. (Sokan nem is értik, hogy hogy lehet manapság autó nélkül élni. Hát így! Sokat gyalogolva, néha buszozva, ritkán meg taxival. Még szerencse, hogy nem nagy a város.). Szóval többnyire gyalogosan járok és élvezem ennek minden áldását és átkát. Végig is gondoltam valamelyik nap próbálva mérlegre tenni  az előnyöket és hátrányokat. Bármilyen hihetetlen is, az előnyük kerekedtek felül. Íme: Két óra gyaloglás kb. 700-750 kalória veszteséget jelent, ezáltal termész...

Új időszak köszöntött be az életünkbe, kislányunk bölcsődés lett. Jó anyaként megpróbáltam felkészülni a változásra és természetesen őt is felkészíteni. Nem mondom, hogy nem sikerült, de vannak dolgok, amelyekre bármennyit is készülsz, mégis valahogy felkészületlenül ér. Kívülről nézni a dolgokat, mint egy kirakat ablakából, egészen más, mint mikor veled pörög a film, téged vesz a kamera.  Természetesen jó volt  tudni előre, hogy  jártak már előttünk ezen az úton, és az út járható. Rögös az eleje, de annál kellemesebb, amikor valóban elindulsz rajta. Most kezdem csak élvezni a pozitív hozadékait a dolgoknak. A lányom derűs, egyre ügyesebb és képzeljétek, még a bilire is ráül ordítás nélkül (ez aztán a változás:)). Nekem végre több szabadidőm van és ha minden igaz, akkor még magamra is jut egy kis idő. Mi  több kell, hogy ma jó napom legyen? Az ember boldogsága az ilyen röpke pillanatokból tevődik össze. Itt ülök és van időm  Írni. Természetesen most is lenne...