Szokványos reggel


A nap csak nemrég kúszott fel az égre, ő pedig munkába igyekezett. A léptei halkan koppantak a járdán... Az út másik oldalán egy férfi az autója körül matatott. Látásból jól ismerte már, hiszen nap mint nap találkoztak. (Ugyanúgy, mint annak idején azzal a nővel... Már három éve. Istenem, hogy telik az idő!) A férfi rövid ujjú ingben volt, amit furcsállott, mert egyáltalán nem volt meleg. Csak egy pillantást vetett rá, és közben azon gondolkodott, hogy milyen ember lehet, hogyan él? Vajon olyan gondoskodó, mint amilyennek ő ebből az egyszerű gesztusból megítéli? Szinte naponta látta, ahogy a feleségének készíti elő az autót. Télen letisztogatta az ablakokat, begyújtotta a motort...  Számára kedves gesztusnak tűnt, ugyanakkor kíváncsi lett volna, hogy a feleség annak találja-e?
Sylwia Bugle: lovely rainy morning
Szemben egy cigány asszony  épp a szemétben guberált. Szerdánként szokta őt látni, ahogy szekérkéjével gyűjti be "kincseit". A szekérkén már volt néhány szatyor, az egyikből egy csizma szára kandikált ki, míg egy másik felborult és tartalma a szekérkébe ömlött Leginkább moslékra emlékeztetett, talán a disznóknak gyűjti, gondolta, gondolni sem akart arra, hogy esetleg emberi fogyasztásra szánja. Az asszony középkorú lehetett, de sokkal idősebbnek látszott. Most épp egy ételmaradékkal teli zacskóban matatott, a kezei gusztustalanul koszosak voltak, de hát milyenek is lehettek volna?! Megvetően és ugyanakkor sajnálkozva nézett rá. Ilyenkor, szerda reggelenként az utcát ellepték a guberáló, a lakók  mérgére. Egy egy-egy idősebb nyugdíjas rendesen őrizte a szemetesét, hogy ne szórják ki a tartalmát az útra. Érthető módon senki sem takarít szívesen a guberálók után. A kiszórt, zsíros ételmaradék felkenődik a járdára, és legalább egy hétig letisztíthatatlanul ott is marad.
Azon gondolkodott, hogy vajon mi fontosabb?!. A tiszta járda, vagy ezek az emberek? Nem tudott teljesen azonosulni velük, mert előítéletei rögtön bekapcsoltak és újabb és újabb gondolatokat hoztak. Próbálta fogasra akasztani őket és egyszerűen csak az embert látni. Még az is eszébe jutott, hogy pénzt ad az asszonynak, de aztán mégsem tette.
Csak elment mellette, ahogy az emberek többsége menne. Sajnálkozva és ítélkezve, megértéssel és ugyanakkor meg nem értve.
A rádióban egy ismert dallam szólalt meg... A léptei ruganyosabbá váltak, kicsit meg is szaporázta őket... Késésben volt, mint mindig. Gondolatai a munkájára terelődtek, hogy aznap milyen feladatai vannak. Közeledett az a munkahelyéhez. Még tett egy kerülőt, hogy  napi kiflijét beszerezze. Finom, ropogós kifli, mennyivel kevesebb is lenne a világ nélküle :)
Ott állt az épület előtt. Néhány ismerősnek köszönt és indult fel a lépcsőn.
"Kezdődjék egy új nap", gondolta és benyitott az irodába.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kányádi Sándor: Bántani én nem akarlak

Kép
Bántani én nem akarlak, szavaimmal betakarlak, el-elnézlek, amíg alszol. Én sohasem rád haragszom, de kit bántsak, ha nem téged, az én vétkem, a te vétked, mert akarva, akaratlan, halálom hordod magadban, s a fiammal, akit szültél, halálom részese lettél, és történhet már akármi történhető, e világi, oldhatatlan köt hozzád a magasztos bizonyosság, világrészek, galaktikák távolából is mindig rád emlékeztet ez a vétked. Kit szeressek, ha nem téged.
További információk

Feljegyzések az egérlyukból

Kép
A napokban egyre gyakrabban tör rám a felismerés, hogy rossz helyre születtem, rosszkor. Ne értsetek félre, szeretem az otthonom, igazán jó hely lehetne... Az is! Ezt megerősíteni látszik az a tény is, hogy egyesek  már-már szemtelen magabiztossággal készülnek új értékeket teremteni.  A talpraesettség, mint legfőbb erény emelkedik ki mindenek közül. A boldogulni vágyás, úgy űzi  a legtöbb halandót, mint vadász a vadat. Lúzernek számít mindenki, aki nem gazdag, híres, vagy, akinek nincs hatalma. Ilyen világot élünk. A köpönyegforgatóra azt mondjuk,  talpraesett, a hazugra meg, hogy jó diplomata. Ha végiggondolom a dolgot evidens, hogy én a lúzerek csoportjába tartozom. Most hirtelen nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek ezen? Inkább sírok. Siratom a valóra nem vált álmokat és a be nem járt utakat...  Siratom, mint ahogy siratja az ember azt, amit elveszít, vagy azt, ami soha nem lehet övé.  Lúzer vagyok, és ha szigorú értelemben veszem a lúzerséget, be kell ...
További információk

Egy születésnap margójára

Kép
Ahogy az évek telnek, egyre inkább az az érzésem, hogy felgyorsul az idő és úgy rohan el felettünk, mint, ahogy a felhők vonulnak tavasszal az égen. Körbenézel és már nem vagy az a gyermek, aki a pályán rúgta a labdát, sem az a kislány, aki anyja cipőiben klapfog.  Az a kamasz sem vagy már, aki későn ér haza a bulizásból, vagy aki egy regényt olvasva éri meg a reggelt. Lassan az a férfi vagy nő vagy, akinek a gyerekek “csókolom”-ot köszönnek az utcán és akit a fiatalok már nem mernek visszategezni. Telik az idő, mint táltos paripa repül velünk és szempillantás alatt száll vele együtt minden . Ahogy telik az idő, egyre megfontoltabban vágok neki a újnak és egyre átgondoltabb döntéseket hozok. Ahogy telik az idő, nem vágok neki a messzeségnek, nem intek le kocsikat az úton és nem feltétlenül újabb kihívásokra vágyom. Egyre kevesebb dolog lesz, ami lelkesít és egyre több értelmet nyernek a régi dolgok. Ahogy telik az idő sokkal többet gondolok a múltra és értékkel bír, minden ami meg...
További információk