2011. január 4., kedd

Elröppenő álom...

Fülöp Miklós: Ablak
Irodája ablakából kinézve a tejszerű ködbe burkolódzott eget látta, amelybe a szomszéd torony órája úgy lógott bele, mintha felülről  láthatatlan szalagok tartották volna. Egy hajdan jobb időket látott italos üveg árválkodott az ablakpárkányon, mintha azon gondolkozna, hogy ugorjon-e, vagy maradjon. Maradt! Napok, vagy talán hetek óta állt már ott, nem siettette semmi.  Amúgy is minden ólomlábakon vánszorgott, s a délelőtt köszvényes, hajlott háttal köszöntött rájuk ismét.
Nem volt nagy iroda, szép, sőt rendezett sem. A helyhiány miatt a földön sorakoztak az amúgy polcra szánt dolgok.  A kábelek hosszan tekergőztek, a padlószőnyeg helyenként felkunkorodott, a nyitott ablakon pedig úgy szálltak ki az álmok, mint ősszel elröpülő madarak. Csak a számítógép billentyűjének kattogása zavart bele néha a csendbe. Egy-egy billentyű néha beragadt nagy odafigyelést igényelve a gépelni vágyó részéről.  Mindenki  szöszölt valami fölött. Jelentések, különböző tervek és értékelések várták megszületésük pillanatát. Egyelőre türelmesen lapítottak a billentyűzet kusza betűhalmaza között, az agytekervények nyúlványain tétovázva.  Még várniuk kellett, mivel az újságok hírei, fogyókúrás receptek, blogbejegyzések, napi horoszkópok kielőzték őket és úgy cikáztak el előttük, mint pajkos gyermekek ha folyosón előzik ki egymást. Az újságok már egy ideje mellőzték a jó híreket, minden a drágulásról, a válságról szólt. A blogbejegyzések sem kínáltak semmi  érdekeset, szokványos idézetek, kisgyerekeket ábrázoló fotók, néhány aznapra szóló jó tanács, A fogyókúrás receptek sajátja, hogy nem lehet betartani őket, ezért mindig kudarc a sorsuk.  A horoszkóp év eleje révén egész esztendőre kínálta a jövőt és a hozzá járó jó tanácsokat. A jó híreket is lassan csak  a horoszkópok írjak...
A vízforraló edény sistergett hirtelen bele a némaságba. Valaki teát készít. Kitekintett az ablakon, a tejszerű köd oszlani látszott. Talán oszlik, de az is lehet, hogy csak a szem káprázik a számítógép képernyője mögül. Pihentetni kéne, nagy zöld mezőkre nézni vele... kéken hömpölygő nagy vizekre. Eszébe jutott a tenger... a nap... a homok sárgasága. Elvágyódott! El innen, messze, a nyárba, a kábulatba. Arra vágyott, hogy reggel ne kelljen korán kelni, elkésve dolgozni rohanni, majd haza. Ugyanaz a mókuskerék minden nap! 
Várt akárcsak a jelentések, türelmesen, igyekezvén kikerülni a lökdösődő mindennapokat.

3 megjegyzés:

m írta...

Nagyon szépen írsz! A nő sem felejti, h a felhők fölött mindig süt a nap, igaz:)??
Köszönöm h nálam jártál, szeretettel várlak!

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Szebb napot mára!
:)
Csók,
Erika

Erzsébet írta...

Kedves m!
Köszönöm a kedves szavakat! Szívesen jártam nálad, szép perceket töltöttem ott és biztosan visszalátogatok.
Igaz, soha nem felejti, hogy a felhők mögött mindig ott ragyog a nap!

Kedves Erika!
Bárcsak úgy lenne! Neked is kívánok egy nagyon szép napot!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...