Teljes szimbiózis

Ha beszélni tudnék elmondanám neked, mindazt, mit egyelőre csak  érzetek, illatok és indulatok kusza halmazából hámozgatok ki. Nézlek és önmagamat látom… önmagam benned. Még nem tudom ki vagyok, várom, hogy meghatározz…  Nem tudom  ki lehetsz te? Életem része, maga az életem...  Úgy függök, mint levél a fán. Ha szél sodorna el holtan hullanék a sárba, lassan temetne el a múló idő. Betakarsz ha fázom, etetsz ha éhezem. Sírok ha sírsz és együtt nevetek veled... Önmagadból való vagyok, lényed része s te vagy az Életem. Életed vagyok én, drága kerted, kicsi kincsed, drágaköved, kincsesládád… Vigyázol rám, mert gyermeked vagyok, mindörökre.

Megjegyzések

Köszönöm az "ünnep..."-hez írt megjegyzésed, ott válaszoltam. Szeretem ezt a hunyorgó cicát :)Szépet és szépen írsz. Megszállottam a szépséget keresem, minden téren és mindenhol.
Legyen szép a vasárnapod!
carpe diem üzenete…
Gyönyörű a blogod! Öröm itt lenni Nálad. Köszönöm.
Erzsébet üzenete…
Kedves Erika!
Igen, én is azt keresem. Ebben a világban amúgy is annyi rusnya dolog van... Elolvastam a válaszod... Remélem a te vasárnapod is szép!

Kedves Carpe Diem!
Köszönöm! Én is szívesen látogatok hozzád, nagyon jó kis írásokat találtam nálad. Üdv.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy születésnap margójára

Második lehetőség

Egy hosszú nap margójára...