Menetelés az autonómia felé
Nem születtem székelynek, férjem által lett otthonom a
Székelyföld. Éppen ezért talán sok mindent másképp látok, mint azok, akik ide
születtek és itt nőttek fel. Gyermekként nem is tudtam elképzelni, hogy
Magyarországon kívül még van hely, ahol teljesen szabadon és szégyenkezés
nélkül lehet a magyar nyelvet használni. Természetesen használtuk mi is, ez
volt az anyanyelvünk, tanulni is tanulhattunk, természetesen a többségi
iskolában, ahol az arányok úgy alakultak, hogy a 10 osztályból 2 volt magyar.
Jó volt úgy is, örültünk annak is.
Emlékszem, hogy amikor először Székelyföldön jártam teljesen
megbabonázott az az egyszerű tény, hogy az üzletek falain minden felirat magyarul is
szerepelt. KisMagyarország gondoltam, és talán akkor szerettem igazán bele ebbe
az érdekes világba.
Székelyföld van, létezik és ezt senki nem vitathatja. Van
saját történelme, kultúrája, hagyományai és nem utolsósorban saját nyelve, de
még írása is. Az aki csak kicsit is ismeri ezt a világot, az ezt nem vitatja.
Hiszem, hogy ezt a világot megőrizni minden székely ember szent
hivatása, és nem csak a székelyeké. Ama bibliai talentum, amit Isten az ő
szolgáira bíz számon kéretik majd...
Sokan meneteltünk, de közel sem voltunk annyian, mint
amennyien ott lehettünk volna. Senki se gondolja, hogy nincs Rá szükség, hogy
majd Mások mennek helyette. Ne higgyetek azoknak akik azt mondják, hogy nincs
remény. A remény akkor szűnik meg, amikor mind feladjuk. El akarják ugyan
hitetni velünk, hogy nem tehetünk semmit, hogy kevesen vagyunk (120.000
helyett, csak 15.000-en), de ne dőljünk be nekik.
Bevallom
engem félelem hajt. Félelem késztet írásra és a
félelem edzi az éberséget bennem. Emlékeimből nem tud kikopni azon
templomok képe, amelyeknek hajdan ég felé emelkedő tornyai, most sorra porba
hullnak. Düledező falaik közé csak holtak lelke jár jajveszékelni
vissza. Dédanyáink ha sejtették volna, talán bátrabb, harcosabb
fiakat és lányokat szülnek. Láttam iskolákat ahonnan kikopott az ősi nyelv és
családokat, ahol már csak a nevek őrzik a múltat, a lélek, a tudat nem.
Elrettentő példák és valahogy mégsem rettenünk el. Itt történtek mellettünk és
mégsem akarjuk elhinni, hogy velünk is megtörténhet ha nem vigyázunk.
Egy
kertben sokféle virág megfér egymás mellett, "a sokszínűség gyönyörködtet".
A veszélyeztetett fajok, azáltal válnak értékesebbé a többinél, hogy
fogyóban vannak. Érdekükben óvintézkedéseket hoznak és ha kell akár szálanként
nyilván tartják őket. Mi itt, bárki bármit gondoljon és mondjon,
"veszélyeztetett faj" vagyunk. Azok voltak szórványban élt élt
elődeink is. Ne higgyétek el bárki bármi mást mond. Óvjuk magunk és harcoljunk
azért, hogy mások is kénytelenek legyenek megóvni minket!!!!
Isten
legyen velünk!!!
Megjegyzések